Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Part 3 ( Titkok a multból)

2011.12.28

 

                     Part 3         
 
 
                                 
 
                     Kanae’s death ( 10 évvel ezelőtt)
 
 
 - My bonnie is over the ocean, my BONS is over the sea… - Énekelgettem a metrón. De Nem számítottam Era-ra.
 - Hagyjátok már abba! – Sikított rá Era a fiúra, és a két lányra.
 - Shut up! – Üvöltöttem fel.
 - So what? – Nézett ráma fiú, majd lekevert nekem egy hatalmas pofont. A bölcsességfogamat kiverte.
 - Very good. – mondtam.
 - Fuss bátyus, fuss! – Kiáltott rá a lány a bátjára. A kislány hason rúgta Lucy-t, majd valamit motyogott a szája alatt.
 - Mit mondtál! Ne sértegesd a barátomat! Öröké Utállak! – Kiáltott rá a kislányra a fiú, majd felpofozta. Valószínűleg testvérek lehetek.
 - Ne utálj engem bátyus! – Kiabált a lány, majd elkezdett sírni.
 Végül már gondolkodtam azon, hogy az egyiket megfojtom. Aztán ráfogom Lucy-ra. Visszaültem egy székre, majd tovább olvastam egy Rejtő könyvet. Éppen Vágner úr kijózanodásánál tartottam, amikor a könyvre vér fröccsent. Felnéztem, és azt láttam, hogy félbe törve fekszik a lány. Könnyek szemében, a gerince pont kiállt.
    Ekkor a fiú felüvöltött. Pont akkor lépett ki az apuka az ülésről.
 - Mi a gond? – Kérdezte a férfi, de már nem tudta meg. A feje lerepült a helyéről. A könyv még véresebb lett, az arab betűk fekete színe jóformán vöröseslila lett.
 

    Era eközben odalépett Lucy-hez.
 
   - Ezt miért kellet? Kérdezte.

 

 - Megérdemelte a csalfa. – Mondta a lány.
 

 

 - Takarodj innen! – Kiáltott rá Lucy-re. Erre Lucy kilökte Erát a metróból.
Ekkor a metró tovább indult, én csak odarohantam a fiúhoz, aki talpig véresen bőgött.
 

 

 - És azt mondtam neki, hogy utálom… - Mondta a fiú. Ekkor jöttem rá, hogy én amióta van memóriám, mindenre emlékszek.
 

 

 Átfutott az agyamon az összes élményem, majd kiköptem a bölcsességfogamat, melyet azóta szopogattam, mióta a fiú kiverte.
 

 

 - Nyugi. – Mondtam a fiúnak. – Nyugi!
 

 

 Eközben gondolkodtam, hogy mit csináljak. Végül csak a vértócsába beleestem, majd elájultam. Nem tudtam miért, de szerintem a sokktól. Azóta nem bírom a My Bonie-t.
 

 
 
                                                Vallomás
 
 
 
 A rendőrök fotózták a helyszint. Kouta, mint utána megtudtam a nevét, nem volt vallatható, ezért én vallottam.
 - A két lány veszekedet. – Mondtam, és elkezdtem inkább leírni az egészet.
 

 „ A fiú amikor közbe akartam volna lépni kiütötte a fogamat, majd miután rájöttem, ezt jobb ha maguk között intézzük el, úgy döntöttem, hogy feladom, leültem Rejtőt olvasni. Aztán a kicsi lány megrúgta Lucy-t, majd azt vettem észre, hogy a fiú ráüvölt a húgára, hogy utálja, majd felpofozza. A lány elkezdtet sírni, majd próbálta megmondani a bátyjának, hogy ne utálja. Ekkor a lány megfeleződött, és elázott a könyv. Ekkor Era ráüvöltött Lucy-re, hogy ez miért volt jó. Lucy kilökte a lányt a metróból. Ekkor mentünk tovább. Meg akartam volna nyugtatni a fiút, de akkor egyszerűen elájultam. Ezért vagyok totál véres.”

  A nyomozó elolvasta, majd megmutatta a társának.
 - Eszméletlen milyen memóriája van a lánynak. Én biztosan mindent elfelejtettem volna, ha ez velem történik. - mondta az egyik a másiknak.
 - Szerintem ajánljunk fel neki egy törvényszéki egyetemi ösztöndíjat. Egy ilyen koponyára szükségünk lesz. – mondta a másik rendőr, majd odasétált hozzám.
 - Tényleg mindenre emlékszel?
 - Sajnos. – Mondtam.
 - Mi volt a lányon?
 - sárga felső, kék szoknya, piros masni. A haja lila volt, a szemét nem láttam.
 - A fiún?
 - Nem láttam. – Mondtam. – Talán zöld felső, kék cipő, fehér zokni, kék rövidnadrág. Lucy-n piros szoknya, fehér felső. Erán az apja farmeringje, egy franciabugyi-szerűen megvágott farmergatya. Mezítláb volt. Rajtam hasonló öltözék, azzal a különbséggel, hogy a nyakamban egy egyiptomi kereszt lógott.
- Kér esetleg egy Pszichológust?
- Nem. De várjon! – Kiáltottam fel. – Volt még valami. A lányt, aki meghalt Kanae-nek hívta a bátya, ameddig meg nem hallt. Én bébiszityóztam egész évben rájuk.
 - Köszönöm. – Mondta a Rendőr, majd elvette tőlem a papírt.
 - Tanúskodjak? – Kérdeztem.
 - Nem. – Mondta. – Mivel külföldi állampolgár, ezért szaladjon be a nagykövetségére, és…
 - Megvárom az ügy végét.
 
                                                        
                                                         Maya ( Jelen idő)
 
 
 
 A nyom kihűlt, Az akta eltűnt. Miközben pakoltam össze a cuccaimat, előkerült az a Rejtő könyv, melyet a lány vére ásztatot el.
 Ki akartam volna dobni, de nem ment.  
 Aztán jött egy jópofa emlékkönyv. A ballagásomra készítette egyik barátom. Nem tudom, hogy mi van vele.
 Felkötöttem a hajamat két kicsi cofba, majd elindultam. A férjem már Finnszágban volt, én meg mentem a helyszínre.
 Rohantam Tokyo szerte, majd megálltam Maya házánál. Megkerestem a csöngőjét, de az ajtó nyitva volt. Bementem a házba, és beszálltam a liftbe. Pont úgy nézett ki, mint amikor először odakerültem.
 Bekopogtam Maya-hoz. Maya kirohant az ajtóhoz, majd kinyitotta.
 - Ana? – Kérdezte.
 - Igen. – Mondtam. - Tudom, megöregedtem.
 A férfi meghajolt előttem, én is meghajoltam előtte.
 - Mesélj, mi történt veled? - Kérdezte Maya, majd szokásos, aranyos vigyorával bámult rám. Szerettem, mint énekest, és mint embert is. Aranyos volt.
 - Hosszú. – Mondtam. – Szerintem jobb, ha leülsz előtte.
 - Oké. – Mondta Maya és leült. – Kérnél esetleg valamit?
 - Nem köszönöm. – Mondtam, és elkezdtem a mondókámat. – Amikor talpig véresen állítottam hozzád haza, akkor azt mondtam neked, hogy egy többszörös vénás vérzést kellet elállítanom, az igazság ennél rosszabb.
 - Mond már el!!!
 - Öt gyilkosság szemtanúja voltam, és mindegyikre pontosan emlékszek. Az egyik az volt, hogy egy fiú veszekedett a húgával, mert nem tetszett neki a barátnője. Aztán a lány kettéhullott… Nem mondok el neked mindent, mert elájulnál. Erre pontosan emlékszek. Felvettek a színi akadémiára, majd kaptam egy ösztöndíjat egy törvényszéki nyomozói iskolában. Itt helyszínelést tanultam. Van egy kilenc miniméteresem.
 - Sokat nőttél azóta. Nem tudtam, hogy verni fogod a belmagasságot, ha legközelebb látlak.
 - Nem tehetek róla, de azért valamit ígérj meg.
 - Mit?
 - Ha meghalnék, ne szólj senkinek, jó!
 - Oké. – Mondta Maya.
 
 
                                                  Célom elérése
 
 
 Menet közben elájultam. Feküdtem kis ideig a tengerparton, majd valaki rám talált, úgy tűnt. Kouta volt. Nem akartam neki szólni róla, hogy én vagyok az, aki még ott volt azon a végzetes napon. Felkeltem.
 - Jól van? – Kérdezte tőlem a fiú.
 - Közepesen. – Mondtam. – Ön kicsoda?
 - Kouta. És ön?
 - Stefi Ficher vagyok. Örvendek. – Mondtam, és meghajoltam a fiú előtt.
 - Nem sérült meg? – Kérdezte tőlem a fiú, majd betámogatott a házába.
 - Nem. – Mondtam.
 - Sajnos elégé nagy a tömeg nálunk, de kérem, maradjon velünk. Erősnek tűnik, és van elég hely még, bőven.
 - Köszönöm utam. – Mondtam, és letakartam farmeringemmel a pisztolyomat.
 - Gyerekek! Gyertek le! – Üvöltött fel Kouta. Yuka, kire még a gimmiből emlékszek lerohant a lépcsőn.
 - Ki ez a rozsda? – Kérdezte Yuka.
 - Stefi Ficher vagyok, örvendek. – Mondtam, és meghajoltam.
 Hírtelen valaki hívott. Felkaptam a telefont, majd megkérdeztem.
 - Itt a tábi! Ja, aha, köszönöm főnök. – Mondtam, és elszaladtam.
 
                                                                      
                                                           
 
                             
                                 Vodu ( 2 szer)
 
 
 
 Nem jutottam messzire. Egyszerűen csak sétáltam a városban, körbe, körbe. Majd végül is, úgy döntöttem, keresek valami szökevényt a listán.
 Előkaptam az Ipad-omat, majd elkezdtem böngészni a kőrözött személyeket.
 Végül is, nem találtam semmi ínyencséget, melyet jó lenne dutyiba küldeni, ezért tovább sétálgattam. Rohadtul esett az eső, és nem is volt semmi munkám. Végül, rátaláltam egy egyedül kóborló lányra. Megkérdeztem tőle.
 - Ki vagy? – Kérdeztem. – Rendőr vagyok!
 - Mayu! – Kiáltott rám a lány.
 - Szüleid?
 - Ne! – Kiáltott rám a lány.
 - Hívjak valakit? Kik a szüleid?
 - Apám otthagyta a családot, anyám...
 - Beviszlek a rendőrségre. – Mondtam, de ekkor megláttam egy katonát.
 - Ki maga! – Üvöltött rám.
 - Fuss. – Mondtam a lánynak, aki elkezdett rohanni. – Stefi Ficher Főtábornok, törvényszéki nyomozó. És maga?
 - Nem mondom meg. – Ekkor a férfi összecsuklott, majd elkezdett vérezni a homloka. Ez Vudu volt. Felismertem. Ezzel szórakoztam 18 évesen. Volt pasiimtól szereztem hajszálat, és elkezdtem szurkálni egy gombostűvel a babát.
  Kivettem a katona igazolványát, a fegyveréből kivettem a tárat, majd megnéztem, hogy ki. Bandoo volt a katona. Rátapostam a férfire, majd belelőttem egyet a lábába. Megbilincseltem, majd elkezdtem bevinni az alig öt méterre lévő kapitányságra.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Anime life


Óra


Szavazás




Archívum

Naptár
<< Június / 2022 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 105372
Hónap: 970
Nap: 18