Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Part 2 ( Is this my life?)

2011.12.28

                                       Part 2
 
 
                                                       
 
 
                                        Tíz év múlva
 
 
 
 Tíz év multán, immár 2 méter 10 centi magasan töltöttem el mindenapjaimat a japáni sürgés-forgásban. Visszatérő álmom volt már az esett. Férjem mellet ébredvén, mindig csak azt kérdezte: Már megint?
 Őszintém, marhára nem érdekelt senki és semmi. Végül is, az ember azért van, hogy éljen.
 Vártam egy hívást Gigi-től. De nem akart hívni. Végül felmentem egy Chat oldalra, majd előkerestem Erát. Annyit írt ki, hogy kiszökött valaki a laborból, legyünk óvatosak.
 Felkaptam a kilenc miniméteresemet, majd elkezdtem összepakolni. Végül rohantam kifelé, majd megláttam az okot, hogy miért figyelmeztetet engemet Era.
 Körbenéztem, minden csupa vér volt. Végül is, egy lövöldözés volt csak. Majd elindultam hosszú utamon, de nem tudtam, hogy valaha egyáltalán beérek e.
 Végül is, csak a tengerig jutottam. Egy unszinpi fazon állt előttem. Pisztolya volt. Előkaptam a jelvényemet, majd elkezdtem igazoltatni a fickót.
 - Bandoo főtábi. – Néztem az igazolványát. – Két évig szolgált Iránban, majd elment egy halom zsák pénzért abba a rohadt laborba. – Mondtam, és elengedtem a pasit. Miközben elmélkedtem, már legálabb egy halom sikátort körbejártam, de még mindig semmi. Semmi drogos haver, semmi félőrült pszichopata gyilkos, semmi izgalmas dolog. Csak egy valami.
 Kisétáltam a temetőbe, majd egy sírhoz mentem. Letérdeltem mellé, majd leszedtem róla repkényt, mely már teljesen benőtte.
 Elindultam kicsikét felfelé a temetőben, majd két harcoló Diclonius láttam.
„ - So what?”- Gondoltam, és majdnem arrébb mentem, de rám eset az egyik.
 - Francba! – Sikítottam fel, és majdnem megbilincseltem a csajszit, de nem ment.
  A lány felugrott, majd csak várta a másik reakcióját. A két lány felugrott, majd az egyik vektorával hasba vágta a másikat. Nem akartam meghalni, jobb, ha ezt elintézik ketten, maguk között.
 Felmásztam egy fára, majd onnét figyeltem az eseményeket.
 Gyorsan elővettem minden esetre a pisztolyomat, ha kell, fejbe tudjam magam lőni, ha olyan szinten sérülök, hogy amúgy sem élném túl, vagy, hogy le tudjam lőni az egyiket.
 Végül is, csak annyit láttam, hogy a lány rengeteg vért köhög fel a hasba ütés után. „lelövöm” – Gondoltam.
 Számomra már érett a golyó a tárban. Tudtam, hogy nagyot tud hátralökni ez a pisztoly, és ha elsütöm, akkor leesek a fáról.
 Aztán megjelent egy lány. Ez egyik Diclonius ujjai leszakadtak. A lány elesett, mert mint láttam, a lába kiszakadt.
 „ Blöe” – Jegyezte meg, majd megpróbáltam visszafojtani a hányingeremet. A lány üvöltött. Alig két méterre voltam tőlük, és nem vettek észre.
 Az a lány, aki az imént jelent meg elkezdett sírni, majd arra a fára esett, amin én voltam. A pisztolyom elsült!!! Francba!
 A még jól lévő Diclonius kirántott a fából. Miközben rántott magával, tárat cseréltem. Egy golyóm volt már csak abban a tárban.
 Ekkor jöttem rá, arra a felfedezésemre, amit nyolcadikban vettem észre. A puklik. Elkezdtem kiereszteni a vektoraimat, őszintén szólva, nem volt egy nagy élmény. A lány megpróbált hatástalanítani, de nem ment neki. Belelőttem kettőt a levegőbe, majd megpróbáltam úgy rászorítani a pisztolyra, amennyire csak tudtam. De valahogyan nem akart rászorulni az ujjam, és éreztem, hogy a ravaszon lévő ujjam vérzik. Végül is, sikerült kiszöknöm a térből, amit lefoglalt a vektora a lánynak, és végül is figyeltem, ahogyan a lány megcsonkítja a másikat.
 Belelőttem még hármat a levegőbe, majd megpróbáltam hívni egy mentőt.
 Odarohantam a lányhoz, majd elcsúsztam a vérben. Nem tudtam, de valószínűleg az esés miatt májon lőttem magam, és vérzett a fejem. Felálltam, majd megpróbáltam megnyugtatni az üvöltöző lányt.
 - Nyugi már!- Kiáltottam rá.
 - Stefi’, itt Ana, hívjak erősítést. – Mondta be a telefonba egy emberke. ( A Stefi volt a becenevem, mert rengeteg Ana dolgozott a bázison)
 - Igen. Nekem egy pszichológust, és egy mentőt, a csajnak, aki meg mellettem fekszik, annak egy mentőhelikoptert.
 - Mindjárt jön. Megsérültél?
 - Hosszú. – Mondtam. – Leestem a farról és hason lőttem magam.
  - Ezért ne használj fegyvert a fán. – Mondta Ana.
 - Várjál, csak súrolt. – Hírtelen azt éreztem, hogy a metróig repülök. Berepültem a metróba, és még sikerült beesnem az egyik kocsiba. Az emberek bámultak rám. Talpig véres voltam, szóval… Megértettem. – Und?
                                                     
 
                                                       
 
                                       Kurama
 
 
 
 
 Vártam, hogy Kurama beérjen. Ki akartam volna faggatni, a Diclonius ügyről, minek utána, elméletileg ő az apja a csajszinak.
 - Kurama-sensei! Jó napot. Én Stefi Selyem vagyok, tábornok.
 - Labor főigazgató.
 - oké. – Mondtam. – Ez az ügy már kezd kicsikét aggasztani. Ha kikerül az országból, akkor az FBI is ránk fog szállni.
 - Légtérzár? – Kérdezte Kurama.
 - Attól még… - Mondtam, és rácsaptam az asztalra. – Hol találom meg Era Cowboy-t?
 
                                                 Vodu
 
 
 
 Bementem abba az ősrégi templomba, ahol rám talált a katona. Egy lányt láttam, szamuráj kardal a kezében. Egy ballisztikai zselé bábú felett hadonászott a kardal.
 Beljebb mentem, majd megkérdeztem a lánytól.
 - Ki vagy?
 - Tűnj el!
 - Tokyo-i rendőrség, Stefi Selyem tábornok! – Üvöltöttem rá a lányra.
 - Vodu papnő vagyok! -. Üvöltött rám, és felém hajította a kardot.
 Azonnal elkezdtem rohanni, majd megláttam a sírt, amit Lucy épített a kiskutyájának. Valahogyan be kéne épülnöm a tömegbe. A rádióm recsegő hangon szólalt meg.
 - Stefi! Itt Era! Volna egy kicsi munkánk számodra.
 - Francba. – Kiáltottam fel, és elkezdtem futni a kapitányságra.
 
 
 
                                                      Érdekes
 
 
 - Vallasd ki a srácot, ahogy szoktad. – mondta nekem a főnök, majd hozzám vágta a srác kartonját. – Egy hét cukorkalopásért.
 - Oké, főnök.
 - Ja, és fesd be a hajad, holnap munkára küldlek.
 - Jó. – Mondtam, és bementem a fiúhoz. – Jó estét. Stefi Tábornok vagyok. Mit látott az esetből.
 - A csajszi vértócsában feküdt a… - Kezdett volna bele a srác.
 - Maga volt. – Mondtam, és odalöktem a tükörhöz. – Maga szemétláda!
 A társam, Ana eközben felrajzolt egy „nem mondom ki” dolgot, és miközben vertem a fiút, aközben…
 - Rendőrségi brutalitás! – Kiáltott fel a fiú.
 - Nem, ennél tudok én durvább is lenni. Mi óta árulsz drogot?
 - Fél napja.
 - Tudod, hogy ezért mi jár? Vigyétek!
 - Zseniális vagy. – Mondta a főnök, majd kiengedett a szobából. – fesd be a hajadat vörösre.
 - Oké főnök. – Mondtam, és elmentem a boltba hajfestékért.
 
                                                                   
 
 
                                                       Haj,haj, haj…
 
                       
 
 A férjem figyelte, ahogyan fejem egyre rozsdavörösebb lesz. Nem szóltam neki, hogy miért csinálom, mert nem avathattam bele az ügybe senkit.
 - Holnap ki kel utaznom Finnországba. – mondta drága Béla férjem, majd megcsókolt. – és te, hova készülődsz?
 - Sehova. – Mondtam, és csak annyit mondtam. – olyan fél évre elkértek, úgyhogy, majd szólok, ha jövök haza.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Anime life


Óra


Szavazás




Archívum

Naptár
<< Január / 2020 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 69692
Hónap: 3136
Nap: 112