Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Part 1 ( Kezdjük el)

2011.12.27


                         
 
Part 1





Életem legdurvább ügye még akkor kezdődött, mikor még nem is tudtam, hogy ügynök leszek.



                                                 Mikor még nem is tudtam.





Átlagos napnak indult. Körbefutottuk Tibi bácsival a Margit szigetet, majd felolvasta a hirdetményt, amit az igazgatónő adott.

- Gyerek, ebben a papírban arról van szó, hogy valaki elmehet Japánba cserediáknak. Meg egy barátja.

- Pff… - Akaratlanul is felfújtam félig a szemembe söpört hajamat, melyben egy arany csík ragyogott. Nem tudtam Japánul csak ennyit: Boku, Watashi, Wa, Ie, Minto, Yume, Akuma, Koko. Ennyi, és konnyecc. Ha elkezdek halandzsázni, szerintem megértenek. Maximum mutogatok.

- Mehetek? – Kérdezte Igor hátulról. – jól beszélek japánul, mert apám az.

- Anyád meg orosz. – Mondta valaki.

- Szóval, ki akar menni? – Kérdezte Tibi bácsi. Akaratlanul fellendült a kezem. Életem álma volt, hogy kijussak Japánba. –Akkor holnapra mind a kettő szülőstül bemegy az igazgatóiba.



                                                                               Szerény családi élet





- Sweat… - Énekeltem. – I just wanna make a Sweat…

- Anna! Gyere ki! – Kiabált be apám. Kinéztem az ajtón. Egyszerű volt az indok.

- a pasid az erkély alatt vár. – Mondta Apa, és kiöntött az erkélyről egy frissítő vödör vizet, udvarlómra.



                                                                    Reptér, és egy váratlan meglepetés


Kint álltam a reptéren, Igorral, és Gigi-vel (Nem VV Gigi, csak így hívtuk a Cseh osztálytársunkat), tele táskával, szánkban negróval, és egy aggasztó ténnyel. Japánban vagyunk!

- Like humans. – Mondta Igor. – Na, akkor val’szeg kint várnak minket csereszüleink. – Igor elindult kifelé, majd magával rántott engem, és Gigi-t.

- Gonna. – Mondtam és néztem a nőre, aki előttünk állt.

- Jó estét gyerekek. – Mondta a nő, és meghajolt. Feltűnően nem beszélt magasabb hangon, mint, a nők.

Mi autómatice meghajoltunk, majd mintha tűket szurkáltak volna belém, elkezdett fejemre koppanni a jégeső.

- Gyorsan szálljatok be. – mondta a nő, és beültetett minket a taxiba.

- Kik vagytok?

- Selyem Anna, Igor Sato, Gigi. – Mondtam. – És ön ki?

- Én Sakura Sato vagyok. Én, helyezlek el titeket. – Mondta a nő. – Akkor, mindannyian szálljatok ki, ha a sofőr konyítja az ajtót. Egy hétgyerekes családhoz kerültök.

- ? – Nézett előre Gigi.

- Szép gyermekáldás. – Mondta Igor.

- Na, szálljunk ki. – mondta Sakura-sama, és kiengedett minket a kocsiból. Követtük a nőt, aki egy tízemeletes házhoz vitt minket. Jó magas volt az épület.

Elindultunk befelé, majd beszálltunk a liftbe. Alig éreztem, hogy menne. Ettől kicsikét megszédültem.

Kop, kop.

- Jó estét, ön Masahito Yamazaki? – Kérdezte a nő. A fura fazon csak nézett ránk, mintha nem tudná a saját nevét sem.

- Nem, én Aiji vagyok. Maya lement a boltba, én csak vigyázok a lakására. – Mondta a férfi.

- Figyeljen, itt van ez a fura fazon lányka. – Mutatott rám Sakura. – Ő az új cserediák.

- ? – Néztünk mind ketten Sakurára.

- Nem lehet, hogy összetévesztette a címet, hölgyem, - Kérdezte Aiji. – Tudtommal legalább öt Masahito Yamazaki él ezen a földön.

- De ha nem tévedek, ennek a Masahito Yamazaki-nak az a beceneve, hogy Maya.

- ?

- Na, akkor beengedem a lányt, és leszidom Maya-t. – Mondta Aiji, és beengedett. – Sajnos nincs itthon semmi.

- Elnézést még egyszer uram. Hogy zavartam. – Mondta Sakura, és elment.

Eközben Igor jelelt. Azt mutogatta el nekem, hogy ez egy LM.C tag. Ha a tag, tényleg az, azért volt olyan ismerős.

- Mi a neved? – Kérdezte tőlem Aiji.

- Anna. – mondtam.

- Hogyan tanulsz?

- Gyorsan. – Mondtam. – Engem az sem zavarna, ha valaki fuldokolna előttem.

- Bocsi hogy késtem. – Mondta Maya, és bevágta maga mögött az ajtót. Szájából egy epres nyalóka lógott ki. – Jó estét, Maya vagyok. – mondta a férfi, majd meghajolt.

- Anna vagyok. – Mondtam, és leültem.

- Szóval ezért volt olyan sürgős elmenni, vásárolnod. – Mondta Aiji, és elém ült. – Ma te főzöl.

- ? – Néztem. – Alig fél…

- Csinálj valami magyarosat. – Mondta Maya, és tovább szopogatta a nyalókáját.

Elővettem pár tojást, lisztet, egy üveg ásványvizet, tejet és olajt.

Elkezdtem keveri a palacsinta tésztát, anélkül, hogy a másnapi eseményeket sejtettem volna.




                                                                              Álomkép, és suli



Nem láttam mást, csak egy templom falát, egy egyiptomi templomét és Anubist.

A sakálfejű isten csak bámult rám, nem szólt semmit. A halál istene állt előttem.

- Magaddal akarsz vinni? – Kérdeztem.

- No. – Mondta Anubis.

Ekkor megláttam egy rózsaszín hajú lányt, ahogyan fut végig a szűk utcán. Rám bámult, majd elrohant. Aztán még két ember. Helena, és Era.

- Mit akarsz tőlem? – Kérdeztem, de ekkor felébredtem az óra csörgésére. Fogtam a táskámat, és elkezdtem futni a suli felé.

- My Bonnie is over the ocean… - Énekeltem. Nem voltam aznap valami jó hangulatban. Még mindig kivert a víz, amikor megláttam egy egyiptomi keresztet.

Idő közben bementem az osztályba. Latinos külsőm miatt a fiúk tapadtak a mellemre, bár ez csak az egzotika miatt volt.

- Hali! – Kiáltott rám Igor. – Látod Helena-t?

- Nuku. – Mondtam. – Vagy… Várjál, ott van Era!

- Na, ezt is megúsztad. – Mondta Gigi, és hozzávágta a lóvét Igor-hoz. – Talán egy kicsikét lemaradtam valamiről.

- Talán csak arról, hogy brutálisan agyonvernek egy elsőst. – Mondta Gigi. – Amúgy ha agyonverik, akkor meghal?

- Nagy eséllyel. – Mondtam, és kilengettem egy szívecskés alsógatyát a körfolyosón. – Talán egy kicsikét lelazulnak.

- Befelé! – Kiáltotta el magát a tanár. A diákok rohantak befelé. Igor és én próbáltunk elbújni, de nem ment. Nyakigláb vagyok, ergo baromi magas.

- Ez nekem már magas. – mondta egy diák. – Van valakinél szike?

- Miért EMO lady? Ereket akarsz vagdosni? – Kérdezte valaki a hátulról.

- Shut Up! – Üvöltötte el magát az angoltanár. – Üdvözletem az egybegyűűűltekneeek….

- Latin óra, nem angol. – Mondta a mellettem ülő emberke. Végignéztem rajta. – Hogy hívnak?

- Anna. – Mondtam. – És téged?

- Heidi. – Mondta a lány, majd előre szegezte a tekintettét. – Ott ül a rózsaszín.

- Nyugi, és is rózsaszín voltam egy évig. – Mondtam.

- Volt szarvad?

- Nem. – mondtam. – Csak ennek Always van?

- Igen. – Mondta a lány. – Amúgy, szerinted mikor lesz szünet. Le kéne vele ülni beszélgetned.

- ? – Néztem magam elé.

- Ha elnézel balra, ott van a keménymag. – Mondta Heidi, és rámutatott egy fiúra. – Felviszem őket a szellemkastélyba. No, ott legyen vér a pucájukban.

- ? – Néztem. – Milyen legenda terjeng.

- Pár embert már megöltek ott. – Mondta Heidi.

- Na, ez már szép.


                                                                                                          A lány





Követtem a szarvas lányt.

- I gotta feeling… - Énekelgettem. – I wanna dance, in the light.

- Ki vagy! – Üvöltött rám a lány. Beugrottam egy bokorba, majd ott lapítottam. Kellemes Hippi öltözék volt rajtam. Ez általában így van.

Megpróbáltam magamat lehalkítani. Hangos természetű vagyok. Megpróbáltam, de nem ment. Elkezdtem hírtelen dalolni.

- I just wanna make a Sweat. – Énekeltem. Nem bírtam ki! Lucy már előttem állt. Éreztem, kiránt a bokorból. Voltam majd hetven kiló. – Csak a magasságom miatt. Voltam 14 éves, és két méter. – Majd belelök.

- Miért kellet követned!?

- Anyád! – Üvöltöttem fel, és behúztam, egyet a lánynak. Jó kis ínhüvelygyulladás lett belőle.

- Ezt miért csináltad? – Kérdezte a lány. – Te meg vagy őrülve?

- Csak mocskos perverz állat vagyok, te kis… Nem mondok csúnyát, ördögfajzat.

- Nyakigláb.

- ’t Up! – Kiáltottam rá a lányra. – Talán szerinted nekem jó, hogy itt állsz, kitágult pupillákkal, gyilkos tekintettel, és vörösödő fejjel!

- Szerintem se. – mondta a lány, és leült mellém. Valahogyan érdekes fazon vagy. – mondta. – Mintha egy Hippi lennél.

- Szeretkezz, ne háborúz! – Kiáltottam el magamat. – Mi a gondjuk a többieknek veled?

- Ez. – Mutatta meg a lány, a letakart szarvait. Hátrébb csusszantam, de utána újra közelebb mentem.

Imádtam a genetikát, ez most is így van. Olvastam róla, de nem jutott eszembe, hogy mi okozza.

- Te nem fogod azt csinálni velem, mint mások?

- Nem. – mondtam. – Egyszerűen…

- De tényleg?

- Tényleg.

- Barinő?

- Barinők.


                                                                                                                   Vacsi





- Here me! – Kiáltottam el magamat, majd belevágta a Sushiba. – You were died, 1973. -. Hadonásztam a késsel. - You are a dead body, Wait one minut, let me see. – Énekeltem, miközben szedtem darabokra a Sushi-t. Maya majd meghalt a röhögéstől. Nem voltam annyira jó nyelvi humorista, de ez bejött. – Maya, tanácsot kérnék tőled. Összeismerkedtem egy érdekes lánnyal, kit elégé bántanak az osztályban, mit csináljak vele?

- Nem tudom. – Mondta Maya. – Tényleg nem tudom. De ha bármi kell, szólj!

- Köszönöm Maya. – Mondtam és kiraktam a két tál rizsgombócot. – Jó étvágyat.

- Neked is. – mondta Maya, és elkezdte enni a sushit. Én viszont csak piszkálgattam a pálcikával, mert bármit akartam volna a kezemmel csinálni, olyan volt, mintha eltört volna, nem is tudtam mozgatni.

- Behúztam ijedtemben, a csajnak egyet, és most baromira fáj a kezem. – Mondtam.

- Majd megnézetetjük reggel. – Mondta Maya. – Hozzak kanalat?

- Nem kell köszönöm. – Mondtam, és megpróbáltam még egyszer belekezdeni az evésre. Őszintén, majdnem tele lett a gatyám, de sikerült pár falatot ennem…





                                                                              Sötét…






- Titarirat, titariat, tiriririt… - Daloltam zuhanyzás közben. Imádtam énekelni a zuhany alatt.

- Fél nyolc van Anna! – Kiáltott be Maya. Fogtam a pénzem és már rohantam is. Végig a szűk utcákon. Nem is láttam semmit, csak a matek tanárt a tábla előtt.

- Talán valami gond van, Anna-San? – Kérdezte a tanár.

- Áh, semmi tanár úr, csak picikét elbambultam.

- 2*R*Pí – Mondta a tanár. Végül csak írtam, és írtam.

- Szünet! – Kiáltott fel a tanár. Észre sem vette, hogy nem voltam bent fél órán keresztül. Zseni vagyok. Lapos kúszásban kimentem a folyosóra, de utána berohantam Era-hoz.

- Era, mi van? – Kérdeztem.

- Áhh… Semmi. Nézz el szépen arra felé. – mondta a lány, és a rózsaszín felé fordította a fejemet. – Elsődleges védelmezője vagyok.

- Franc. –Mondtam, és felemeltem a mögöttem álló fiút. – Te meg mit akarsz tapizni.

- Nyugi. – Mondta nekem Era, majd leválasztott a fiúról

- Na. – Mondtam. – Amúgy a csajszi, mindig ekkora nagy hülye?

- Ki?

- Ez. – Mutattam, a mellettem álló „libára”. – Azt hiszi, hogy át lehet verni engem. Ezért megdumálja a haverjaival, hogy… Megverem.

- Nem. – Mondta Era. – Addig jó, ameddig mennek a dolgok a normál menetben. Oszt, akó’ mi van?

- Jó. – Mondtam, és befutottam a terembe. Felkaptam a Negrót, és rohantam kifelé. Eldobtam egy Negrót, a társaság rávetette magát. Ez otthon mindig bejött. Eközben bebírtam rántani Lucy-t a lány WC-be. Véletlenül bent volt Era is.

- Te vagy az a csajszi?

- Ja. – Mondtam. – Fogd már fel, hogy nem kell ezektől a félőrültektől félni!

- De…

- Kuss! – Kiáltottam rá a lányra. – Nálunk sokkal durvább dolgok mennek le, és falka ösztön.

- Mí?

- Atya úr isten. – Húztam végig az arcomon a kezemet. – Ennyire nem vagy világos!



                                                                                       Horror, titkok





- Anata… - Sikította a főhős, majd a feje lerepült. Őszintén. Én komolyan gondoltam a horror nézést. De nem számítottam erre.

- Perverz állatok vagyunk. – Mondta Gigi. – Versailles szerenádja?

- Komolyan? – Kérdeztem, majd a fotelban hátradőltem. – Miről szól?

- Nem tudok annyira japánul. De már nem szerepelt benne Jasmine.

- Szegény… - Mondtam, és felkaptam egy újságot. – LM.C a címoldalon.

- Na, ezek mindig ki vannak lógatva? – Kérdezte. – Csehül valaki tud az osztályban?

- Nem. – Mondtam, és kinéztem az ablakon. – A szarvas lányon elmélkedek. Első pár ábrázolásom is hasonló volt, amit felrajzoltam a nagybátyján garázsára. Mintha olyan lenne az a két szarv, mint Anubis két füle.

- Anubis füle sokkal hosszabb. – Mondta Gigi, és mutatott egy röntgenfelvételt. – Era Cowboy koponyája.

- Ez nem szarv itt?

- Igen. – Mutatott Gigi. – Rejtett.

- Aha. – Mondtam, és megsimítottam a fejemet. Ott volt egy kis bütyök. – Én is az vagyok. Egy véreskü miatt lettem az.

- Szennyezett. – Mondta Gigi. – De nagyon kicsi a szarv rajtad.

- Addig jó. – Mondtam.




                                                                                             Templom




Végig szaladtam az erdőn, majd megtaláltam Lucy-t egy lánnyal. Meg akartam volna mutatni, szennyeződés miatt én is az vagyok, ami ő.

De nem akartam volna őket megzavarni. Aligha, de nem tudtam volna megszólni. Hát vártam. Berohantam a romos templomba, majd megláttam egy Anubis szobrot. Hozzáértem a szoborhoz. Nem történt semmi, de azért érdekelt volna, hogy miért van itt. Végül kirohantam a templomból, majd felvettem a támadó állást, mert éreztem, hogy valaki meg akar támadni. Egy katona volt.

- Jó estét. – Mondta nekem a katona. – Mit keres itt?

- Semmit. – Mondtam. – Csak megláttam a templomot, és gondoltam benézek.

- Legközelebb ilyet ne csináljon. A templomban gyilkosok tanyázhatnak.

- Köszönöm uram, azt hiszem, én most megyek is.

- Aztán legközelebb ne lássam meg a templomból kijövet!




                                                          
Első gyilkosság



A templomból a suliba mentem. Végül, amikor beértem az osztályba megláttam Lucy-t. Az egyik fiú lefogta. Era épp akkor toppant be, Shophi-val.

Bámultam magam elé.

- Szívi, kussba marattok, vagy kinyírlak titeket. – Mondta a fiú, és egy bicskát tartott a nyakamhoz. Elkezdett vérezni a nyakam, majd a fiú lejjebb tolta a bicskát.

- Talán valamit keresnél? – Kérdezte az egyik fiú, majd meglengette Lucy szeme előtt a kiskutyáját. Barna színű volt. Afféle kóbor keverék volt.

Végül megijedtem. Husky-m volt otthon. Alig egy éve találtam.

A fiú feldobta a kutyát, majd megrúgta. A kutya nyüszítet. Era rám nézett, majd köpött egyet.

Aztán csak egy rózsás vázát láttam a fiú kezében, és elkezdte vele ütni a már eszméletlen kutyust.

- Fuck! – Kiáltottam el magam, és hátrarúgtam. A fiú végigvágta ugyan a ruhámat, és a szabadon lévő részeket végigsebezte. Hírtelen megláttam Lucy szemében Anubist.

- Kill!- Kiáltottunk fel egyszerre Lucy-vel, majd hírtelen mind kettőnk vektorai aktivizálódtak, és Erán és Shophi-n kívül mindenkit megöltünk. Én bámultam magam elé, majd a vázát összetörtem. Én csak ereket vagdaltam.

- No!!! – Üvöltöttem fel, és odarohantam Lucy-hez. A kiskutya már nem élt. – Meghalt.

- Ne!!! – Sikította Lucy. – Ő volt az egyetlen barátom.

- Nyugi Lucy, nyugi. – Mondtam, és megpróbáltam megnyugtatni a lányt. – Tudom, mit érzel, nekem is van egy Hucky-m. – Mondtam, és körbenéztem a termen. A bojler, a rózsa és a többi dolog teljesen véres volt. Era közben jódformán megőrült. – Temessük el. – mondtam, és felemeltem a kutyust. Adtam egy dobozt Lucy-nek, majd hírtelen Maya hátra rántott. Hosszú voltam, de ki tudott rángatni. Belökött a WC-be, majd elkezdett megmosdatni.

- Jól vagy? – Kérdezte Maya. Én meg néztem rá, mintha némi vér nem a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy vért ont, az, akinek a kutyáját megölték.

- Draculán nőttem fel. – mondtam, és átöleltem Maya-t. – Nyugi.

- Menjünk a rendőrségre. – Mondta Maya.
- Ne! – Kiáltottam rá Maya-ra. – Nem akarok tanúskodni. Kint fogok ragadni, amúgy anyáék már tuti, hogy értem küldtek valakit.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Anime life


Óra


Szavazás




Archívum

Naptár
<< Január / 2020 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 65953
Hónap: 2542
Nap: 89