Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Part 4 (Korhatár 16)

2011.09.18

 

 

 

Ez egy elégé durva rész, akármennyire rózsaszínben kezdődik, a vége elégé durva. Pszihológiailag eléggé leterhelő, bár én jól bírom, mégis picikét olyan érzésem eltt, hogy ha ez élőbbe történt volna meg, akkor hippiből imóba megyek le.

 

 

 

 

 

 

 

 
                                                                                                                                                                        Part 4    

 

 
 

 

 
 
 
                                              A fogadóban

 
 

 
 

 

 
 
 
 A fogadóban rátaláltam Nanára, és Nyuura. Nana épp verekedett a lánnyal. Nem tudtam, hogy mennyire fogok bekavarni a képbe, de megpróbálkoztam, és leszedtem Nana-t a lányról.

Berántottam a mosdóba, majd megkérdeztem tőle.

- Nana, tudom, most veszteted el a végtagjaidat, és jöttél rá, hogy az neked nem fáj, ha valakibe belerúgsz, de azért ne játszd itt nekem a hülyét.

- Jó, jó tudom, de nem bírom, hogy annak a csajnak a képe van előttem, aki megcsonkított.

- Fogd, be. - Mondtam és leszámoltam neki Húszezer forintot. - Nesze, itt van némi lóvé, pénz, forint, vagy mi a tököm, vigyáz rá, ne játszd el pókeren.

Nana értelmetlenül nézett rám.

- Kezdők. - Mondtam, és kimentem az udvarra. Előttem állt egy diclonius fiú. Ne ebből hogyan fogok kijönni. Megölöm, majd azt mondom, hogy nem én voltam. Az én módszerem, ahogyan kitaláltam, belenyúlok a páciensbe, és a főbb ereket elszakítom, ezzel szépen befelé elvérzik a páciens.

Hírtelen azt éreztem, hogy a fogszabályzóm lejön a fogamról.

- Bocsi. - Mondta a Fiú, és továbbállt.

Nekidőltem egy szökőkútnak, majd beestem a vízbe. Nem hittem volna. Kimásztam a vízből, majd Nana mosolygott rám.

- Mintha nem láttam volna, ahogyan bakizol! - Mondta Nana, és leült. - Néha meséltél, hogyan jártátok körbe Írországot és Franciaországot Lucyvel. Akkor még nem ölt?

  - De, pár ember már megölt, de engemet nem bántott. De nem tudom miért. De azért letépte a karomat.

- Szerencsére a tiédet még vissza lehetett varrni.

  - Én nem tartom annak. Volt aki úgy járt, hogy már nem tudta mozgatni a kezét, és már fölösleges volt. Figyelj, nálam van a Lap top, mutatok neked valamit! „ Zúzunk az éjszakában”

- Ki ez?

- Flour Tomi. Ettől tuti, hogy Lucy ki fog ugrani az ablakon.

- Komolyan? Amúgy…

- Elnézést, hogy belezavarok a traccspartiba, de azért, a papiról kéne beszélnünk. - Mondta egy tízen négy éves lány.

- Oké, én megyek enni egy csokit. Amúgy ha találkoztok Lucy-vel, mondjátok neki meg, hogy már csak ő hiányzott.

 

 
 

 

 
 
 
                                                            Mariko.

 

 
 

 

 
 Hírtelen behívott a főnök. Nem értettem hogy miért.

 - Maga egy idióta! - Kiáltott rám. - Nem tudná egy kicsikét megölni a lányt? Akármit bízok magára, maga mindig elrontja!

- Because, mert az agyam egy szőlőn van, a Balaton lágy öblében, ahogyan épp horgászok. mondtam. - Maga szerint bevessünk egy erősebb emberkét.

- 15. - Mondta a főnök és ki ment a szobából. Megnéztem, hogy hol van a kulcs, amit elém dobott. Felvettem a padlóról, majd elindultam Kurama felé.

- A lányod? - Kérdeztem, miközben kihajoltam a felém fröccsenő vér elől.

- Igen. - Mondta Kurama. - Mariko a neve. Bár szerintem az Akuma jobban illet volna, csak  az tudod, hogy törvény tiltja.

- Igen, bár aranyosnak tűnik. Szépek a szemei.

- Holnap kiküldöm, hogy intézze el Lucy-t.

- Nana-t megpróbálom elszöktetni. - Mondtam. - Hazaviszem, csak azt nem tudom, hogy hogyan fogok vele boldogulni. - Mondtam. - Helena azt mondta, hogy az állás miatt a gyerekét a nagyinál hagyta. Ő érdekes módon nem Diclonius. Azt hiszem, a szarva letört, amikor megszületett. Azt hallottam, ha letörik a vektorok eltűnnek.

Kurama lenézett a lányra, aki csak bámult vissza rá.

- Emlékszel még a feleségemre?

- Szép asszony volt. Alig léptünk ki az egyetemről, azonnal barátok lettünk. Talán ha nem történt volna meg az a balesett, akkor nem halt meg volna.

Hírtelen kioldottam a copfjaimat. Kurama rám nézett, majd megkérdezte.

- Ez ugye nem a fejpánt?

- Nem. Az vagyok, akiket tanulmányozok. - Mondtam. - Diclonius. 

- Gyilkoltál már?

- Nem. Csak akkor használnám a vektoraimat, ha szükséges.

- Nana?

- Jól van. Túlélte. Bukdácsol még. - Mondtam, és lementem a lépcsőn. - Életemben azt akartam volna megtudni, hogy miért hullott szét előttem valaki 14 évesen, egy szarvas lány miatt. Itt van a válasz, a szarvak.

- Sp? - Kérdezte Kurama.

- Hagyjál már!

 

 
 

 

 
 
 
                                                 Főzőcske.

 

 
 

 
 Megérkeztem Koutáékhoz. Leültem a kanapéra, majd vártam, hogy Nana lejöjjön.  
 Nana hírtelen elesett, és leesett minden művégtagja.                                                                        

- Várjál! - Rohantam oda Nanahoz. - Óvatosan. Nehéz lesz hozzászokni, hogy nem szilárdan van a helyén.

 Visszaraktam a végtagokat, majd ránéztem Nana-ra.                                                                                                

- Tudnom kell, hogyan gyilkolt először Lucy.  

- Nana, nem tudom elmondani. Durva volt. Életem legrosszabb napja volt. - Mondtam, és kivettem a pólómból az a nyakláncot, amin a fiúk vérével teli fiola volt. - Nem tudom, hogyan került bele. Egy valakit hagyott életben rajtunk kívül. Mond neked ez a név valamit, Kanna Sato. 

- Kanna. Nem tudom. - Mondta Nana. - Szeretném, ha láthatnék ezen a házon kívül más tájat, Ki akarok futni az Alföld végtelen Pusztájába, és bárányokat számlálni.

- Hova szeretnél elmenni?

- Oda, ahová te. Végig szeretném járni a világot.

  - Szívesen elviszlek. Kikérlek a laborból, és körbejárom veled a világot. Egyedül Írországot és Japánt kivéve, csak Görögországban és Franciaországban voltam.

- Ez bőven elég. - Mondta Nana, és Hírtelen azt vette észre, hogy egy lány és Kouta bejött a szobába.

- Ő itt Mayu, hosszú az élettörténete, majd ha szeretné, elmeséli. Velünk fog élni. - Mondta Kouta, és felnézett az emeletre. - Ki van Nyuu-val.

- Hiro Géza, Sue-Sue, és Helena. Sophie meg dolgozik. - Mondtam. - Én épp főzni jöttem le az emeletről. 

Kimentem a konyhába, és elkezdtem főzni. Azt hiszem Palacsintát akartam volna sütni. Nana odajött hozzám, majd megkérdezte. - Mit szeretnél főzni?

- Palacsintát.

- Meg tudnál tanítani rá. Igaz, tudom, hogy Sushit nem tudsz csinálni, de azért érdekelne, hogyan főzöl

- Jó. Csak azt nem tudom, hogy van e hozzá minden. - Benézem a hűtőbe. - Jó, van tojás, tej, liszt, só, és ásványvíz. - Mondtam. - Már egy jó hír.

Nana rám nézett, majd megkérdezte.

- Csak ennyiből áll?

- Tudok bonyolultabb ételt is. - Mondtam. - Üss fel legalább négy tojást. - Elővettem a tojást és odaadtam Nana-nak. - Segítsek.

- Azt hiszem, rá fogok majd jönni a technikájára. - Mondta Nana, és feltörte a tojásokat.

- Öntünk bele tejet, és egy csipet sót rakunk bele. - Mondtam. - Helena tudja ezt olyan durva poénokkal csinálni, ne tud meg.

- You were died 1963! - Kiáltott le Helena. - Amúgy el kéne menünk pálcikáért.

- Francba! - Kiáltottam fel.

 

 
 
 
 

 

 
 
 
                  Harc Mariko-val, és Lucy-vel 

 

 
 

Elmentünk Nana-val, Hiro Gézával, és Helenával pálcikáért. Lucy állt előttem gyilkos szándékú tekintettel.

 - Már megint. - Mondtam, és elhajítottam Hiro Gézát.

- Aha, a három kicsi izé… - Mondta Lucy, és letépte a karomról a gipszet. - Ne vicceljél már! Ez csak műkar.

- This is Sparta! - Kiáltotta el magát Helena, és betolta Nana-t a boltba. - Hozz pálcikát, amíg mi ezt a két szerencsétlent lerendezzük. - Hírtelen azt vette észre Helena, hogy egy kislány odarohan hozzá.

- Néni, nem gond ha megölöm! - Mondta a lány.

Lucy majdnem már megint letépte a kezemet.,de csak a körmeimet tudta kiszakítani. Hírtelen azt vettem észre, hogy vér fröccsen az ablakra. Lucy kikaparta a kislány szemét. 

  A lány sírt, majd megpróbálta kinyírni Lucy-t. Én úgy döntöttem, bulémia gyakorlat, felkavarom Lucy gyomrát. De valahogyan úgy éreztem, hogy Lucy fojtogat. Azt hiszem a tízedik vagy az ötödik vektorommal belenyúltam Lucy-be, aki megijedt, majd elkezdett hányni. Néztem ahogyan kijön belőle a reggeli. Egy fiú éppen a vértócsába gyalogolt. A fiú rám nézett, majd megpróbált elrohanni. De nem hagytam neki. Magam felé fordítottam, majd belöktem a boltba.

  A kislány kitépte Helena egyik hajtincsét, majd Helena kölcsönhatás képen Arrébb lökött, pont Lucy ölébe. Lucy megpróbálta a gyomromat felkavarni, de én az a két ujjamal belenyúltam a szemébe. Ez egy ideig lefoglalta, mert sós volt a kezem.

Helena magpróbált kihajolni az egyik felé repülő kés elől. A félszemű kislány hajította el. Lenéztem, majd láttam hogy egy vektor áll ki a gyomromból. Lucy kihúzta, majd a fejem felé közelített.

Helena elrántotta Lucy-t aki beütötte a fejét, majd a szeméből látszott, hogy ő Nyuu. Rájöttem. A lánynak kettős személyisége van, és kiszámíthatatlan, hogy melyik személyiségét találjuk meg.

A varratok a kezemben elszakadtak, majd a kezem a betonon landolt. Ezt már nem lehet helyrehozni. Megnéztem, és az idegek már elhaltak még akkor, amikor visszavarrták. Megértetem, többet nem fogok a saját karommal szórakozni.

Helena a karomra kötötte az övét, majd elszorította.

- A karommal ne csinálj semmit, mert már halott. - Mondtam. A jó kezemmel megfogtam az alkaromat, majd újra megszólaltam. - Ötven két öltés a visszavarrás. Ötven két öltés hiába. Ki csinálta meg a kezemet akkor.

  - Kurama. 10 öltéssel. - Mondta Helena, és hívta a mentőket. - Nyugi, helyre fog jönni.

- Tudom. De nem fáj. - Mondtam. - Amikor leszedte, akkor nem fájt annyira, mint amikor először. Helena, vérzel.

- Sajnálom Sanya, az egyik vesémet kitépte. - Mondta Helena. - Nem biztos, hogy túl fogom élni. Ha nem élem túl, add oda ezt a lányomnak. - Mondta Helena, és a zsebembe rakott egy cetlit. - Ezen van rajta, a kutatásom eredménye, és hogy ő miért nem lett diclonius. Csak még egyszer szeretném látni. - Mondta Helena, és éreztem, hogy kezd elcsuklani a hangja.

- Tarts ki Helena. Nem szeretnélek elengedni.

- Törd le a szarvaimat. Én többet nem akarok ezzel az erőmmel élni. Ez egy átok, nem áldás. Kezel tudok főzni, és tehetsz értem valamit, ez lehet az. - Mondta Helena, és vett egy méj lélegzetet. Két vektorommal majdnem letörtem, de nem mertem volna megtenni.

- Helena, én nem fogom megtenni. - Mondtam, és az ölembe fektettem Helenát. - Ha kell a vesémet odaadom neked, hogy túléld. Én a testvéremnek tartalak téged.

- Én is téged. - Mondta Helena, és levette a nyakláncát. - Lehet elmegyek.

- Ne, Helena! - Kiáltottam fel, majd megláttam a mentőket. Pár perc, és segítenek rajtad.  

A csonkomból spriccelt a vér. Helena húzott egyet a szíjon.

- Nem akarom, hogy elvérez.

Hírtelen elájultam. Nem tudtam miért.

 

 
 

 

                                               

                                                              Memories 04.

 


 
 
 Egy naplót olvastam, majd egy másik emlékbe zuhantam bele. Épp a metrón ültem Lucy-t várva.

  Kouta állt előtte, egy kislány, és az apja. Hírtelen az apuka karja az ölemben landolt. A lány meg mint egy játék baba, kit rosszul raktak össze, szétesett. Ránéztem Lucy-re, majd megkérdeztem tőle.

- Ez mire volt jó?

- Megérdemelte a csalfa.

  - Takarodj innen! - üvöltöttem el magamat, és hozzávágtam Lucy-hez a táskáját. - Gyilkos vagy, fogadd el, nem lehet így folytatni! - Hírtelen azt vettem észre, hogy kiesek a metróból. Lucy felém közelített, majd megkérdezte.

   - Mi közöd hozzá, hogy mit csinálok?

  - Talán annyi, hogy a barátod vagyok. De többé nem. Ölj meg!

  - Nem ölek meg. Ha nem csapsz be, nem gyilkollak meg. Gyilkoltasd meg magadat Helenával.

 

 
 

 

 

 

 
 
 
                                              Haldoklás szélén

 

 

 

 

A mentőben ébredtem fel. Helenát lélegezették, engemet meg ki akartak volna éppen ütni.
A csonkom be volt gézelve. Érdeztem, hamarosan be kell érnünk a korházba.  Fel volt nekem kötve egy liter vér. Helena még mindig küzdött. A doktor rám nézett, majd megkérdezte.                                    

- Mi történt a másikkal.                                                                                                                                                            

- Kitépték a veséjét. Vérzik?

- Nagyon. Nehéz lesz majd elállítani. - Mondta a doktor, és a csonkomra nézett. - Nem találtuk meg a karját.

 - Nem élt már. - Mondtam. Hátradőltem, és megpróbáltam ellazulni. De nem ment. Kivettem a zsebemből a telefont, majd megkérdeztem. - Felhívhatok valakit?

- Igen. - Mondta az orvos. Kikerestem Helena lányának a telefonszámát, Hedvigét. Elkezdtem hívni.

- Igen! - Kiáltott bele a telefonba Hedvig.

- Sanya vagyok. Történt egy elégé durva balesett, és… Nem tudom elmondani! Gyere, kérlek Japánba! Beszéld meg nagyival!

A lány elkezdett sírni. A kezemből még párszor spriccelt a vér, de úgy éreztem, kezdek kivérezni.

- Bocsájcs meg, hogy szárazan mondtam. - Mondtam. Hírtelen kiesett a telefon a kezemből, é minden elsötétedett. Úgy éreztem, hogy meg fogok halni. De nem akartam még meghalni.

 

 
 
 
 

 
 

 
                                                        Helena Lánya

 
 

 

 

 

  Nana, és Kurama volt mellettem, amikor felébredtem. Nana a jó kezemet fogta.
Kurama végignézett rajtam, majd megkérdezte.

 - Hogyan érzed magadat?

- Úgy aki ép a bal kezét elvesztette. - Mondtam. - Helena?

- Túlélte a műtétet, de elégé ki van vérezve. Lucy-t nem sikerült kinyírni, úgy tűnik. Nem szóltam, hogy vigyázz Mariko-ra. És ezt bánom. A szemével mi történt? 

  - Lucy kiszedte. - Mondtam. - Valamit el kell nektek mondanom. Tudtam, hogy nem fog élni a karom, és én igazából meg akartam volna tőle szabadulni. Helena amiatt lökött be a boltba, hogy ne lásd, ahogyan harcolunk.

Hírtelen bejött egy doktor, majd megkérdezte.

  - Nagyon fáj a csonk?

- Nem fáj. - Mondtam. - Kérem, be tudná hozni azt a lányt, aki a szobám előtt ál?

  - Azt hiszem. - Mondta a doktor, és beengedte hozzám a lányt. Hedvig nagyon kis aranyos lány, bár most nagyon le volt törve. Nana ránézett a lányra, és látszott az arcán, hogy jár az agya.

Hedvig lassan odament hozzám, majd megnézte a csonkomat.

 - Bocsács meg hogy így látsz, de nem tehetek róla. - Mondtam, és ránéztem a lányra. - Anyád helyre fog jönni. Lehet, nem úgy fog majd működni a szervezete, mint régen, de remélhetőleg az egy veséje ki fogja bírni, amíg lehet.

 - Nem tudom, hogy miért történik ez velünk. - Mondta a lány, majd elkezdett sírni. Nana nem mert szólni egy szót sem. Az ő fajtársa tette azt, amitől ez a lány összetört.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Anime life


Óra


Szavazás




Archívum

Naptár
<< Július / 2022 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 107217
Hónap: 504
Nap: 12