Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Part 2 ( Korhatár: +14)

2012.05.11

 

                                              Part 2
                      Álmaim, emlékem, és megint a hullaház!
 
Álmodtam. Az iskolában jártam. Éppen egy fiú csavargatta a hajamat, miközben néztem, ahogyan Lucy-t kínozzák.
- Nézd csak. Aki nem úgy születik, hogy mázlista az ere a sorsra jut. Mellettem te is mázlista lehetsz. Meg lesz mindened, csak egy szavadba kerül. Bármit meg fogod neked szerezni. - Mondta a fiú, és maga felé fordította a fejemet. - Én, Riki, megesküdök, ha mellém állsz arany életed lesz. - Mondta a fiú és megcsókolt. Keserű volt az a csók.                                                   

   A fiú még egyszer megcsókolt. Azt hittem, hogy egy pornó film forgatása előtt álok. Tiszta olyan volt, mint egy undorító film. Helena megfogta a kezemet, majd a fiú szemébe nézett.         

- Leszállsz róla, vagy a májad bánja. - Mondta Helena.                                                  

- Te ezt élvezed csinibaba?                                                                                                        

- Nem vagyok szadista, csak perverz állat. - Mondtam és megcsókoltam Said-ot. - Egyszerre két pasival kavarok. Helena csak figyelte, ahogyan a srác tekergeti a hajamat.

- Ha valaki nem akar beállni, az megtanítjuk kesztyűbe dudálni. De titeket, nem fogunk bántani. Egy erős szülésszel nem kezdhetünk semmit.    

- Oszt akó mi van? - Kérdeztem. - Istenem. Tavaly a kocsmákban… Szólt az ír zene, és az asztalon táncoltunk.      

- Bögyöcske, kezdj táncolni! - Mondta egy másik fiú.

- Suli után a karaoké bárban. - Mondtam, majd mintha az emlékből visszatértem volna. A hullaházban feküdtem, egy asztalon.

   - Figyelj, meg fogjuk tréfálni Q rama-t. Eljátszod, hogy meghaltál. Néhány vércseppet rádöntünk, hogy úgy tűnjön, hogy elvéreztél. Amikor már a szike felé nyúl, akkor megszorítom a kezedet, amikor meg érzet a fertőtlenítőt ébredj    fel. - Mondta Helena, és betolt hűtőbe.                                                                                                              

- Tudod, milyen hideg van idebent? - Kérdeztem.                                                                     

- Shut up. - Mondta Helena, és várta, hogy jöjjön Kurama.                                                        

- Mi történt, hogy ilyen szomorúan néztek rám? - Kérdezte Kurama.  

- Lucy kinyírta Sanyát is. - Mondta Helena és kihúzta a fiókot, amiben voltam. - Boncold fel.              
 
Kurama elővette épp a szikét, amikor Sophie rám ugrott, és úgy tett, mintha újraélesztene. Ekkor leesett rólam, majd sikítással egybekötve felkeltem. Kurama hátraugrott, majd megpróbált valamit mondani, de a nyelve nem engedte.

- A főnök őszinte gratulációját küldi. - Mondta Helena, és segített lejönni az asztalról. - Bocsi, Kurama, hogy ezzel zaklattuk frontális idegrendszeredet. De ez nekem, pozitív hatással volt az idegrendszeremre.     

- Jó neked. - Mondta Kurama, és hátradobta a szikét. - Szeretném, ha ilyet többé nem csinálnátok.    

- Oké, Kurama. - Mondta Helena, és megpróbált valamit mondani, kicsi tétovázás után megszólalt. - Sanya, te ezentúl Erica Cowboy vagy. Szereztem neked munkát. Én You Tanaka vagyok, az meg senkit sem zavarjon, hogy maláj vagyok…
 
  Ezen jót röhögtünk, majd kinyitottam az egyik hűtőt. Sergio volt benne, kar nélkül, de élt.                 

- Sergio él. Gyorsan tűt! - Kiáltottam el magam. - Talán még össze lehet varrni, az hiszem. - Elkezdem összevarrni a fiút, és a végén már oda jutottam, hogy minden össze volt rajta varrva. - Vércsoportot!  

- B negatív. - Mondta Sergio és rám nézett. - Nem hitted volna. Élek, bár a fél karom oda.

- Grat. - Mondta Helena, és ránézett Sergiora. - Holnap elküldjük, Nani-t hogy küzdjön meg azzal, aki ezt tette veled.       

- Természetesen bele kel vágnom nekem is az ügybe. - Mondtam, és betoltam a liftbe Sergio-t. - Mint ügyeletes fő gonosz, utánamegyek a dolognak.                                                            

- És a spanyol szőke ciklon? - Kérdezte Sergio.                                                                         

- Egyenlőre foglalkozz azzal, hogy túléld, utána majd mesélek. - Mondtam, és betoltam a korházba. - Karvesztés, súlyos vérveszteséggel. B negatív. - Mondtam és hagytam, hogy elmenjen a sürgősségis.     

Neki dőltem az ajtónak, és vártam. Sergio él, és ez egy ütőkártya lehet nekem, és a főnöknek, akármekkora szadista a főnök, és akármennyire őrült vagyok.
    A sőr
Sör. Ebbe temetünk bele az elmúlt napok vérszagát. Ittunk egy pohár sört, miközben Helena elmélkedett.
-
Kihoztad őket és a pincérnek fel sem tűnt. - Mondta Helena és a szarvaira mutatott. - Azt hiszem rajtunk kívül nagyobb örült nincs.                                                                                    

- Köszi, hogy elhoztál minket. - Mondta Sue-Sue. - Mindanyiótokra jut egy diclonius. És az pont elég.
       Detox, azaz, Nyuu, Kouta, Yuka.
Nem értettem, hogy hol ébredtem fel. Képtelen volt a helyzet Azt hittem, hogy elszoktam a sörtől, és az alkoholmentes helyett alkoholosat kaptam. Természetesen úgy éreztem, mintha felettem ettek volna csokit. Úgy éreztem, hogy a gimis balagásom előtt berúgtam, és most a detoxban ébredezek. De nem. Belemarkoltam az alattam lévő dologba, majd elkezdtem tapogatózni. A kezeim Helena és Hiro Géza szarván landoltak.

- Sanya! - Kiáltott rám Helena. – Papucs nélkül!

Levettem a lábamról a papucsot, és képtelen jelentem tovább folytatódott. Előttem egy sapkás, 151cm-eres Diclonius lány ált, és cérnavékony hangon (Nem héliumozott) nyuuzva nézett rám.

- Nyuu! - Kiabált. Nem értettem. A gatyám természetesen teljesen piszkos volt. Mellettem volt hat bőrönd, amit nem értettem. A kocsma mellet volt a ház, ahogyan kinézem az ablakon, rájöttem. Véletlenül egy kocsma mellet voltunk.

- Detox? – Kérdeztem

- Kouta! - Kiabált egy lány. - Ébredj már fel!                                                                            

- Mi van Yuka?   - Kérdezte a Fiú és lenézett a lépcsőn. - Á felébredtek.         

- Mily meglepő! - Mondtam és letakartam az egyik szememet, mert semmit sem láttam. Ekkor viszont olyan volt, mintha kikapcsolták volna a belső kamerát, és elment volna az adás. De ez csak pillanatnyi volt, mert a lány tovább folytatta a Nyuu-zást, anélkül, hogy rájöttem volna, még mindig - JAPÁNBAN VAGYOK! - Kiáltottam el magamat. Helena rám nézett majd az egyik vektorát a képembe nyomta (csak az arcomhoz rakta.)     

- Gondoltam helyetted elintézem. - Mondta Helena és körbenézett. - Ez a csaje nem hasonlít arra a csajra, akit bevettünk egyszer a bandába.  

- Jó reggelt, Kouta vagyok. - Mondta egy körül-belül 20 éves ifjú japán fiú. - Ő itt az unokahúgom Yuka. Önök kik?    

- Hiro Géza mellettem. - Mondtam. - Sue-Sue a földön fekvő csöndes lány, a latin kisasszony Esmeralda, a diclonius lány, You. Én meg…       

  - Erica Cowboy, bár a beceneve Sanya. - Mondta Helena, és gondolkodott. - A becenevem nekem meg Józsi.  

- Józsi? - Kérdezte Yuka. - Ez nem mintha fiú nevek lennének?  

- Igen, de jól áll nekem a Józsi. - Mondta Helena és figyelte, ahogyan a lány nézeget minket.    

- Lol. - Jegyeztem meg .      

-   Nyugodtan maradhatnak. - Mondta Kouta, és rám nézett. - Ön milyen származású?   

- .Magyar.

- Tud főzni? - Kérdezte Yuka.

- Tudok, de tegezzenek, nem vagyok még egyetemi orvos, csak most vettek fel a pár méterre lévő korházba. - Mondtam. - Japán ételt nem tudok, de magyart, bármennyit.      

- Próbáljuk ki. - Mondta Kouta, és rám nézett. - Szépek a szemeid. - Hírtelen Yuka, hátrarántotta Koutát.

- Tudod, egyszerre csak egy lányt. - Mondta és rám nézett. - Megmutatom, hogy hol mi van, gondolom, jó lenne, ha tudná, hogy mi merre van.

- Oké, de ki a kis hölgy. - Kérdezte Sophie

- Nyuu. - Mondta Yuka, és rá nézett a lányra. - Szegény, hát…

- Aha. - Mondta Hiro Géza. - Szerintem járjuk körbe a környéket, így legalább tudni foglyuk, hogy holvagyunk.    
-
Falu végén kurta kocsma. - Mondtam, amikor kinéztem az ablakon. - Tenger parton vagyunk, valószínűleg egy
diákszáláson. Az épület vas-betonból van.                     

- Honnét tudtad? - Kérdezte Kouta.                                                                                             

  - Sehonnét. Rájöttem. - Mondtam és végignéztem a szobán. Jól nézett ki.                                  

- Szerintem menjünk. - Mondta Kouta, és felsegített.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Anime life


Óra


Szavazás




Archívum

Naptár
<< November / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 78668
Hónap: 2446
Nap: 75